Kedvenc színészeim: Csákányi Eszter

Csákányi Eszterben azt szeretem, hogy csúnyán tud gyönyörű lenni és gyönyörűen is tud csúnya lenni. Nagyon közhelyes, de ő tökéletes példája annak a nagy bohócnak, aki végig magában hordozza a tragédiát. Annyi gyönyörű pillanatot szerzett ő már nekem. Első emlékem gyerekként Tücsök a Pinokkióból, de igazán felnőttként értettem meg az ő színészetét. Számomra hihetetlen a kisugárzása és az odaadása, ahogy minden szerepét komolyan veszi és képes "belehalni", ha kell.
Becsülöm, hogy képes volt a Katonából továbbállni a Krétakörbe és sokszor méltatlan körülmények között is vállalta, hogy részese legyen a "krétakörös csodának". Léteznek színészek, akiken sosem látszik az, hogy feszengenének az adott szerepben, vagy bármennyire is szégyellnék magukat megmutatni. Talán ez Csákányi Eszter (egyik) titka, képes megmutatni mindent magából; sokszor már ijesztő, ahogy az őrület határán lavíroz, de az is ijesztő, ahogy a lelkét elénk tárja (Siráj). Képes a ruhátlanabbnál is meztelenebb lenni és én jövök zavarba attól, hogy ő ennyire kitárulkozik. Csákányi Eszter időnként lefogy és "jó nő" lesz, de igazából neki nem kell "jónősödni", úgy jó, ahogy van. Vele kapcsolatban a legnagyobb fájdalmam, hogy érettségi után, 1989. június 16-án (Nagy Imréék újratemetésének napja) szerepelt volna a kaposvári társulat Yvonne, burgundi hercegnőjével az Operett Színházban; a temetés miatt viszont "országos gyász" lett és az előadás elmaradt. Na(!), akkor csalódtam először a politikában és azóta sem tudom kiheverni, hogy nem láthattam Csákányi Esztert élete egyik legnagyobb szerepében :-(

Augusztus Oklahomában

Na! Ez még nagyon friss. Előre annyit: Pap Vera, Börcsök és Láng Ancsa zseniálisak.

Szóval túl azon, hogy a darab sem rossz és a rendezés is mutat erényeket, én most Pap Veráról írnék.

Ő is az a színésznő, akire nem lehet nem odafigyelni és amikor "nála a labda", akkor nagyon képes játszani. Amit tegnap este mutatott az egészen ijesztő (jó értelemben!) Szinte szégyelli az ember, hogy egy színész képes ennyit feltárni magából. Pap Vera egy rákos, gyógyszerfüggő anyát játszik, a családja teljesen szétesett, mindenki éli a maga szánalmas életét. A piramis tetején ő az anya, akiről nem tudjuk, hogy beszámítható-e vagy őrült, számító-e vagy csak a helyzetnek él. A kiszámíthatatlanságot Pap Vera végig tökéletesen fenntartja és képes megmutatni ennek a szánalomra való nőnek a különböző színeit, olyan természetességgel vált arcokat és "őrületeket", hogy közben egy másodpercre sem érezzük, hogy játszik. ÉLI a szerepét szokták mondani, ez itt nagyon igaz. Kevés színésztől tud ilyen zseniális lenni. A harmadik felvonásban Börcsökkel és Lánggal van egy olyan közös jelenete, ami nemcsak az előadás csúcspontja, de sokéves színházba járásom egyik csúcspontja is volt. Ennyire pontos, mind ritmusában és játékában tökéletes jelenetet ritkán látni. Két remek partner között Pap Vera olyan lazasággal és természetességgel dobja be a poénokat, amire csak nagyon kevés színész lenne képes. Csodálatos alakítás egy csodálatos színésznőtől!!! Szerencsés Eszenyi, hogy a színházában akadnak ilyen zseniális színésznők, mint Börcsök + Pap Vera. Ha ilyen irányt vesz a Vígszínház, az nem rossz. Sok "alibi" bemutató után végre valami, ami igazán megérintett...