Na! Ez még nagyon friss. Előre annyit: Pap Vera, Börcsök és Láng Ancsa zseniálisak.
Szóval túl azon, hogy a darab sem rossz és a rendezés is mutat erényeket, én most Pap Veráról írnék.
Ő is az a színésznő, akire nem lehet nem odafigyelni és amikor "nála a labda", akkor nagyon képes játszani. Amit tegnap este mutatott az egészen ijesztő (jó értelemben!) Szinte szégyelli az ember, hogy egy színész képes ennyit feltárni magából. Pap Vera egy rákos, gyógyszerfüggő anyát játszik, a családja teljesen szétesett, mindenki éli a maga szánalmas életét. A piramis tetején ő az anya, akiről nem tudjuk, hogy beszámítható-e vagy őrült, számító-e vagy csak a helyzetnek él. A kiszámíthatatlanságot Pap Vera végig tökéletesen fenntartja és képes megmutatni ennek a szánalomra való nőnek a különböző színeit, olyan természetességgel vált arcokat és "őrületeket", hogy közben egy másodpercre sem érezzük, hogy játszik. ÉLI a szerepét szokták mondani, ez itt nagyon igaz. Kevés színésztől tud ilyen zseniális lenni. A harmadik felvonásban Börcsökkel és Lánggal van egy olyan közös jelenete, ami nemcsak az előadás csúcspontja, de sokéves színházba járásom egyik csúcspontja is volt. Ennyire pontos, mind ritmusában és játékában tökéletes jelenetet ritkán látni. Két remek partner között Pap Vera olyan lazasággal és természetességgel dobja be a poénokat, amire csak nagyon kevés színész lenne képes. Csodálatos alakítás egy csodálatos színésznőtől!!! Szerencsés Eszenyi, hogy a színházában akadnak ilyen zseniális színésznők, mint Börcsök + Pap Vera. Ha ilyen irányt vesz a Vígszínház, az nem rossz. Sok "alibi" bemutató után végre valami, ami igazán megérintett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése