2010. április 29., csütörtök

Varjú Olga


Ő is az egyik nagy szerelem! Évek óta fáj a szívem, hogy a Bárkán "senyved" az ország egyik legjobb és legnagyobb színésznője. (persze ezt sokan nem tudják, pedig DE!!!) Miatta jártam le régen Nyíregyházára. Talán a Kamrában láttam először, amikor a Ványa bácsival vendégszerepeltek és teljesen magával ragadott arcának szabálytalansága, nagyon rövid haj, jellegzetes orr, még jellegzetesebb hang, gyönyörű tiszta beszéd. Megbabonázott! Azóta rabja vagyok és követem... ez túlzás, de sok mindenben megnéztem. Életem egyik legkatartikusabb színházi élménye is hozzá kötődik: Genet, Cselédek című darabjával vendégszerepeltek a Merlinben. Percekig nem tértem magamhoz, annyira erős és szuggesztív az ő játéka, szinte nekem is fáj, ami neki. Azt gondolom, hogy ős is azon kevés kiválasztottak közé tartozik, akik valahonnan nagyon mélyről hozzák elő az adott szerep életét. Fanyar fájdalmas különleges arca pedesztrinálná őt a drámai szerepekre, de közben az ősbohóc is ott bujkál benne, mert vígjátékokban is fantasztikus, de még olyan könnyed darabokba is pluszt tud vinni, mint pl. Az anconai szerelmesek.

Nagyon sajnáltam, hogy eljött Nyíregyházáról, ott ő volt a "sztár", igazi név a városban. Rendezők ráépítették a darabokat. Nem is értem, hogy miért vették fel a Bárkára, ha nem igazán adnak neki labdákat. (persze kapott, pl. Piaf-Piaf) Igaz, hogy a kb. 10 évvel ezelőtti nyíregyházi társulat a "jókor, jó helyen" esete volt, remek karakterekkel, érezhetően erős műhelymunkával. Lehet, az a közeg neki is nagyobb magabiztosságot adott. Nem tudom... Azt tudom viszont, hogy az országos ismertsége nincs egyenesarányban tehetségével.... Aki ismeri, tudja miről beszélek. Talán nem véletlen, hogy sorra ő lesz a közönség kedvence a bárkás évadvégi szavazásokon. Szóval szerencsés vagyok, hogy én annyi mindenben láthattam. Körmagyar, Krétakör, A viszontlátás trilógiája, Pájinkás János, A mandátum, Harlekin Milliói (hát ebben is csodálatos volt, sírtam a végén, nem is értem, hogy olyan fiatalon hogy tudhatott annyit az öregségről...), Kék veréb.... imádtam, hogy Marlene Dietrichet szőke paróka nélkül játszotta!!!! (http://www.moriczszinhaz.hu/video/kek-vereb.wmv)

csodálom és drukkolok!!!!

2010. április 15., csütörtök

Totál lemaradás

Húúú, alkalmatlan vagyok én a blogolásra... megint nagyon lemaradtam, nem is le, inkább "el" . Pedig színházba szorgalmasan járok. Lehet, hogy most majd mindennap felteszem, hogy miket láttam...

2009. október 21., szerda

Új évad 2009-2010

megint jól elhanyagoltam az itteni létet... közben elkezdődött az új évad, igaz én rögtön elhúztam messzire, de azért már sikerült 3 darabot megnézni.... (folyt. köv.)

2009. július 21., kedd

2008-2009-es évad


Szépen hanyagoltam a blogot, de azért közben jártam színházba, sőt még most nyáron is elvonszolom magam egy-két érdekesnek ígérkező előadásra. Olyan összefoglalást kellene most írni, háááááááát...ez egy gyenge évad volt. Szinte csak "alibi" színházakat láttam, annál már az is "jobb", ha valami őszintén nagyon rossz. Kezdem a végén. 2 napra lejutottam a POSZT-ra és ott láttam két igazán jó előadást, ezek sokat javítottak az évadon. Szabadkáról Gézagyereket és Egerből a Velencei kalmárt. Szóval jó is, hogy ezzel ért véget a 2008/2009-es évad, így legalább ezek maradtak meg leginkább. Annak külön örültem, hogy a Tháliába felhozhatják ezeket a darabokat (milyen hülye szó ez a "felhozhatják"), a lényeg, hogy legalább a pestiek is látnak majd valami jó színházat. Mert abból kevés akadt .... Hiányzik a Krétakör, ill. azt sajnálom hogy azokat a színészeket így egyben nem látom :-( . Ami tetszett: Nemzetiben A Park, hosszú idő óta ez az első olyan Alföldi rendezés, ami igazán megérintett, sőt katartikus élmény volt. Nagy Mari egészen zseniális, de a többiek is teljesen rendben. Murányi Tünde is nagyon tetszett. (Alföldi adhatna neki valami főbb szerepet!) Sokan fanyalogtak, de aki képes volt elkapni a fonalat az elején és átélni a darabban boncolgatott problémát, az (szerintem) legalább annyira élvezte, mint én. Szintén a Nemzetiben játszották a Black Ridert (felolvasó színháznak hirdették, de annál sokkal több volt), Básti Julit évek óta nem látta ennyire jónak és modortalannak (ha ez a modorosság ellentéte :-) ). Mi volt még? Víg - Augusztus Oklahomában, de erről írtam már. Víg - Össztánc elbúcsúzott, szerettem. Táncoltam is, többször is (pl. Kútvölgyivel!!!!!). Ja! Murányi abban is nagyon jó volt! BudKam - Galócza, kifejezetten élveztem. Stefanovics Angélát eleve élvezet bármiben nézni, igaz a Liliom nem tetszett annyira, mint Lukáts Andor korábbi Liliom rendezése, de Stefanovics egészen fantasztikus. Nem csöpögős, de közben az ember szíve szakad meg. Tetszett Lukáts Andor Tiszta vicce is Csákányit már nem lehet fokozni, azt hiszem mindent tud a női lelkekről. Margitai Ági és Szandtner Anna is nagyon tetszettek. Kováts Adéllal én húsz éve nem tudok megbarátkozni. Ebben a darabban sem tetszett, az pedig egészen mellbe vágott, hogy ő is idén akkor kapott Kossuth-díjat, amikor Vári Éva (persze a lényeg, hogy Vári Éva végre Kossuth-díjas lett!!!!!) Idén sajnos neki nem volt bemutatója, ill. amiben láttam, az nem valami említésre méltó: Hárman a padon, ebből mondjuk a két férfi az színvonalban jóval alatta (Szilágyi Tibor és Tahi Tóth László). Tahi Tóth javára szóljon, hogy a szinte nézhetetlen víges Vörös és feketében egészen jó volt, ott levetette a modorosságát. Szintén ott láttam egy tehetséges srácot, Józan László a neve, aki pár hétre rá a Dark Playben is egészen elbűvölt (majd figyelem, remélem, nem romlik el, plusz kap is szerepeket!) Vissza még Vári Évához, nagyon könnyed és totál blődség (bár 1-2 nagy igazság is van benne) a Csókol anyád, amit a napokban láttam, de Vári Éva meging hozza a szokásos humorát, amivel totál levesz a lábamról. Imádom. Nekem ő összekapcsolódik Piaffal és annyira örültem, amikor másik nagy kedvencem Varjú Olga volt kiírva Piafra a Bárkában. Számomra csalódás volt a Piaf Piaf. Nem azért, mert Varjú Olga nem lehetett benne igazán Piaf (azért is, de ez nem az ő hibája), hanem azért mert ez egy sok évvel ezelőtti Helsinki bemutató újra gyártása. Ami akkor működött, hogy egy társulatra "ráimprovizálnak" egy darabot, az itt nekem erőltetett volt. Inkább az alap koncepció szerint a jelenlegi Bárka társulatban kellett volna továbbgondolni az egészet. Amúgy meg jelezném, hogy tessék Varjú Olgának több és nagyobb labdákat adni! Húúúú mi is volt még? Sok olyan, ami nem tetszett, de majd azt később... Ja igen! volt még Katasztrófa maraton valahol Óbudán, igazából az tetszett, csak nagyon hosszú volt, így eljöttünk. Sajnálom... aztán a SZKÉNÉ-be meg nem jutottam el, hogy megnézzem újra. Na akkor most a nagyon nem tetszettek: Tündérlaki lányok (Víg) tipikus alibi bemutató, Halász Judit über gáz, annyira rossz. Érdekes Lukács Sándortól nem mentem a falnak, pedig szoktam (öregszem...) Nekem nem tetszett az Örkény A hülyéje sem, nagyon kimódolt és halálom az, amikor minden másodperc mind mozgásban, mind beszédben pontosan kitaláltatott és a színészek feszengve próbálják azt betartani. Ettől függetlenül Kerekes Éva és Széles László elvarázsoltak, idegesített viszont Pogány Judit férfi szerepben és nem is tudta jól megoldani, csupa közhely volt.

Persze sokszor nem jutottam el színházba. Esküszöm, ezt egyeztetik, vannak olyan esték, amikor 3-4 darabot is megnéznék és vannak olyanok, amikor semmi érdekeset nem találok. Vagy már láttam, vagy csak a Fantom, József meg a kabátja vagy valami egyéb giccs musical megy. Sokszor elsétálok a Centrál Színház előtt és mindig eszembe jut, hogy itt is mennyi "alibi" bemutatót tartanak, miközben szétverték a Vidámszínpadot. Én nem mondom, hogy az jó volt, de igény volt rá.... esküszöm ennél még az is kevésbé volt fájdalmas.

2009. március 10., kedd

Kedvenc színészeim: Csákányi Eszter



Csákányi Eszterben azt szeretem, hogy csúnyán tud gyönyörű lenni és gyönyörűen is tud csúnya lenni. Nagyon közhelyes, de ő tökéletes példája annak a nagy bohócnak, aki végig magában hordozza a tragédiát. Annyi gyönyörű pillanatot szerzett ő már nekem. Első emlékem gyerekként Tücsök a Pinokkióból, de igazán felnőttként értettem meg az ő színészetét. Számomra hihetetlen a kisugárzása és az odaadása, ahogy minden szerepét komolyan veszi és képes "belehalni", ha kell.
Becsülöm, hogy képes volt a Katonából továbbállni a Krétakörbe és sokszor méltatlan körülmények között is vállalta, hogy részese legyen a "krétakörös csodának". Léteznek színészek, akiken sosem látszik az, hogy feszengenének az adott szerepben, vagy bármennyire is szégyellnék magukat megmutatni. Talán ez Csákányi Eszter (egyik) titka, képes megmutatni mindent magából; sokszor már ijesztő, ahogy az őrület határán lavíroz, de az is ijesztő, ahogy a lelkét elénk tárja (Siráj). Képes a ruhátlanabbnál is meztelenebb lenni és én jövök zavarba attól, hogy ő ennyire kitárulkozik. Csákányi Eszter időnként lefogy és "jó nő" lesz, de igazából neki nem kell "jónősödni", úgy jó, ahogy van. Vele kapcsolatban a legnagyobb fájdalmam, hogy érettségi után, 1989. június 16-án (Nagy Imréék újratemetésének napja) szerepelt volna a kaposvári társulat Yvonne, burgundi hercegnőjével az Operett Színházban; a temetés miatt viszont "országos gyász" lett és az előadás elmaradt. Na(!), akkor csalódtam először a politikában és azóta sem tudom kiheverni, hogy nem láthattam Csákányi Esztert élete egyik legnagyobb szerepében :-(

2009. március 7., szombat

Augusztus Oklahomában


Na! Ez még nagyon friss. Előre annyit: Pap Vera, Börcsök és Láng Ancsa zseniálisak.

Szóval túl azon, hogy a darab sem rossz és a rendezés is mutat erényeket, én most Pap Veráról írnék.

Ő is az a színésznő, akire nem lehet nem odafigyelni és amikor "nála a labda", akkor nagyon képes játszani. Amit tegnap este mutatott az egészen ijesztő (jó értelemben!) Szinte szégyelli az ember, hogy egy színész képes ennyit feltárni magából. Pap Vera egy rákos, gyógyszerfüggő anyát játszik, a családja teljesen szétesett, mindenki éli a maga szánalmas életét. A piramis tetején ő az anya, akiről nem tudjuk, hogy beszámítható-e vagy őrült, számító-e vagy csak a helyzetnek él. A kiszámíthatatlanságot Pap Vera végig tökéletesen fenntartja és képes megmutatni ennek a szánalomra való nőnek a különböző színeit, olyan természetességgel vált arcokat és "őrületeket", hogy közben egy másodpercre sem érezzük, hogy játszik. ÉLI a szerepét szokták mondani, ez itt nagyon igaz. Kevés színésztől tud ilyen zseniális lenni. A harmadik felvonásban Börcsökkel és Lánggal van egy olyan közös jelenete, ami nemcsak az előadás csúcspontja, de sokéves színházba járásom egyik csúcspontja is volt. Ennyire pontos, mind ritmusában és játékában tökéletes jelenetet ritkán látni. Két remek partner között Pap Vera olyan lazasággal és természetességgel dobja be a poénokat, amire csak nagyon kevés színész lenne képes. Csodálatos alakítás egy csodálatos színésznőtől!!! Szerencsés Eszenyi, hogy a színházában akadnak ilyen zseniális színésznők, mint Börcsök + Pap Vera. Ha ilyen irányt vesz a Vígszínház, az nem rossz. Sok "alibi" bemutató után végre valami, ami igazán megérintett...

2009. február 7., szombat

Kedvenc előadásaim: Az Öngyilkos


Minden színházba járónak, de még annak is aki, csak ritkán jut el színházba vannak olyan kedvenc előadásai, amire évek múlva is tisztán emlékszik. Számomra meghatározó élmény volt a kaposváriak Öngyilkos című darabja valamikor a nyolcvanas évek végén. Még gimnazista voltam és valami pótjeggyel jutottunk be a Vígszínházba, ott is a karzat lépcsőjére...olyan "a csilláron is lógtak" hangulat volt. Aki akkoriban élt és mozgott Kaposváron, az szerepelt az előadásban, igazán az aranykor összes nagysága benne volt: Koltai Róbert, Pogány Judit, Lázár Kati, Molnár Piroska, Kulka János, Csákányi Eszter, Bezerédy Zoltán, Spindler Béla, Jordán Tamás. Koltai volt a főszereplő és akkor még színész volt a szó nemes értelmében. Egy igazi lecsúszott kispolgárt játszott, aki társbérletben lakik és annyira kilátástalan az élete, hogy más megoldás nem lévén öngyilkos akar lenni. A helyzet komikuma (és tragikuma) ott kezdődik, hogy amint ez mások tudomására jut, mindenki ki akarja használni a helyzetet és megkeresik, hogy az ő nevükben vagy az ő ügyükért legyen öngyilkos, ha már úgy is ilyenre szánta el magát. Ez már önmagában is elég morbid és tragikomikus, de aztán jön egy felvonás egy olyan halotti torral, ahol maga a halott is ott van, mert még nem lett öngyilkos. A színpadon egy nagy asztal és az egész kaposvári csapat, valami hihetetlen. Volt egy olyan mondat, amitől akkor megállt a kés a levegőben, majd perceken keresztül tapsolt a közönség. Podszekálnyikov kispolgár (Koltai) elkezdi megírni végrendeletét és így kezdte: Emberek (hatalmas szünet.....) és párttagok! (akkor ugye még csak egy párt volt) ... nehéz érzékeltetni a hatást. Persze amikor Koltai azt mondta, hogy "akkor most felhívom a Kremlt" az is nagyon másként hangzott 1988-ban. Akkor kezdett csak igazán igazán bonyolódni a történet, amikor Koltai inkább az élet mellett dönt és ezzel minden "üzletfele" érdekét sérti és keresztülhúzza a számításaikat. Biztos az akkori politikai légkör is adott valami pluszt, de igazából a groteszk rendezés és a színészi gárda az aki ezt emlékezetessé emelte ez az előadást. Pogány Judit, mint feleség a maga szürkeségével, Lázár Kati anyósként, Molnár Piroska a társbérlő szeretőjeként mind zseniálisak voltak. Csákányi Eszter és Kulka is....

Sok év után a Nemzetiben láttam újra ezt a darabot, nagyon sajnáltam Molnár Piroskát, hogy ebben a felújításban is játszania kellett...