Minden színházba járónak, de még annak is aki, csak ritkán jut el színházba vannak olyan kedvenc előadásai, amire évek múlva is tisztán emlékszik. Számomra meghatározó élmény volt a kaposváriak Öngyilkos című darabja valamikor a nyolcvanas évek végén. Még gimnazista voltam és valami pótjeggyel jutottunk be a Vígszínházba, ott is a karzat lépcsőjére...olyan "a csilláron is lógtak" hangulat volt. Aki akkoriban élt és mozgott Kaposváron, az szerepelt az előadásban, igazán az aranykor összes nagysága benne volt: Koltai Róbert, Pogány Judit, Lázár Kati, Molnár Piroska, Kulka János, Csákányi Eszter, Bezerédy Zoltán, Spindler Béla, Jordán Tamás. Koltai volt a főszereplő és akkor még színész volt a szó nemes értelmében. Egy igazi lecsúszott kispolgárt játszott, aki társbérletben lakik és annyira kilátástalan az élete, hogy más megoldás nem lévén öngyilkos akar lenni. A helyzet komikuma (és tragikuma) ott kezdődik, hogy amint ez mások tudomására jut, mindenki ki akarja használni a helyzetet és megkeresik, hogy az ő nevükben vagy az ő ügyükért legyen öngyilkos, ha már úgy is ilyenre szánta el magát. Ez már önmagában is elég morbid és tragikomikus, de aztán jön egy felvonás egy olyan halotti torral, ahol maga a halott is ott van, mert még nem lett öngyilkos. A színpadon egy nagy asztal és az egész kaposvári csapat, valami hihetetlen. Volt egy olyan mondat, amitől akkor megállt a kés a levegőben, majd perceken keresztül tapsolt a közönség. Podszekálnyikov kispolgár (Koltai) elkezdi megírni végrendeletét és így kezdte: Emberek (hatalmas szünet.....) és párttagok! (akkor ugye még csak egy párt volt) ... nehéz érzékeltetni a hatást. Persze amikor Koltai azt mondta, hogy "akkor most felhívom a Kremlt" az is nagyon másként hangzott 1988-ban. Akkor kezdett csak igazán igazán bonyolódni a történet, amikor Koltai inkább az élet mellett dönt és ezzel minden "üzletfele" érdekét sérti és keresztülhúzza a számításaikat. Biztos az akkori politikai légkör is adott valami pluszt, de igazából a groteszk rendezés és a színészi gárda az aki ezt emlékezetessé emelte ez az előadást. Pogány Judit, mint feleség a maga szürkeségével, Lázár Kati anyósként, Molnár Piroska a társbérlő szeretőjeként mind zseniálisak voltak. Csákányi Eszter és Kulka is....
Sok év után a Nemzetiben láttam újra ezt a darabot, nagyon sajnáltam Molnár Piroskát, hogy ebben a felújításban is játszania kellett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése