Nincs szerencsém a második felvonásokkal.... Ez is annyira jól indult, aztán a második rész elején teljesen elvesztettem az érdeklődésemet. Földes Tamás nem tud prózát mondani anélkül, hogy az ne legyen operettes, mondjuk még nincs Oszwald Marika vagy Kalocsai Zsuzsa szintjén, de "jó" úton halad oda. Ez azért zavaró, mert Jolán mellett ő a főszereplő és nem igazán tudja megmutatni az állomásfőnök tragédiáját, aki reménytelenül szerelmes ebbe a szerencsétlen lányba. Pedig tele van jó ötlettel: a díszlet hibátlan, az operett paródiák amatőrsége teljesen rendben, a legvégén elhangzó ének is telitalálat, mégis hiányérzetem volt. Siménfalvy túl finom és túl okos Jolánnak, igaz színészete legjavát adta és le is játszódik előttünk Jolán tragédiája, de nem biztos, hogy ő volt a legjobb választás erre a szerepre. (persze kérdés, hogy ki más az Operettből, de nem igazán jut eszembe senki, mert a korosztályából még mindig ő a legtehetségesebb... annak idején nagyon mérges voltam, hogy a Cabaretban nem ő volt a főszereplő, hanem csak statisztált a nála ezerszer tehetségtelenebb Balázsovits Editnek) Lehoczky hozza az ő sajátságos humorát, kár, hogy nem valami nagyobb szerepben csillogtatják őt, ameddig még lehet... MÁZS is tetszett, bár a gatyaletolást nem igazán értettem, de biztos országvilágnak látni kellett a szép fenekét, kár, hogy a rendezőnek ilyenek jutottak eszébe, ahelyett, hogy a második felvonást "rázta volna gatyába" ...
Bocsánat, hogy megjegyzést írok, de ezek mellett nem tudtam szó nélkül elmenni:
VálaszTörlésOperettszínház - és nem Operett Színház. Oszvald Marika - és nem Oszwald Marika.
Hogy a többi helyesírási hibát már ne is említsem...
Üdv: J.