Tegnap este Pesti Színház. Nem ez volt életem legnagyobb színházi élménye, de a legrosszabb sem. Az első felvonás még tetszett is, feszes volt, pontos és előrevetített valamit, ami aztán nem történt meg a második felvonásban. Epres Attila kifejezetten tetszett. Börcsök is, persze vele elfogult vagyok, igaz nem a legjobb körét futotta itt, de amikor egyedül van a színpadon, akkor mindig belefeledkezem az arcába. Annyira sokat el tud játszani egy-egy arc rándítással, pislogással, mosollyal, könnycseppel és persze ilyenkor mindig elkalandozok, mert eszembe jut a Kék madár vagy a Szecsuáni, amikor katartikus volt őt látni. Legalább Börcsökben kigyönyörködtem magam. Ismerőseim, azt mondták a végén, hogy nem Börcsöknek kellett volna játszani a főszerepet, mert nem elég vonzó nő... nem értettem, mert nekem ő annyira ragyog mindig.... Nem így szegény Hegyi Barbara, komolyan, vele aztán ki lehet üldözni a világból. Szerencsére, itt alig szólalt meg, illetve akkor is mellette állt a Gálffi, aki megfelelően egyensúlyozta HB elviselhetetlenségét... Ja! és kilenckor már vége. Azt mindig becsülöm, amikor a rendező rájön, hogy a semmit nem érdemes nyújtani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése